A XVIII. század a felvilágosodás kora. Megnőtt a társadalom iránti érdeklődés. A filozófusok jelentős része szépirodalmi művekben is terjesztette nézeteit, mint például Charles Montesquieu báró (1689-1755) a Perzsa levelekben (1721). Voltaire (1694-1778) egyszerre művelte a regényírást (Candide; Zadig), a drámaírást, a filozófiát és a történettudományt.
Denis Diderot (1713-1784) irányításával alkották meg az enciklopédisták a filozófia és a tudományok 17 szöveges és 11 képes kötetből álló összegzését. Jean-Jacques Rousseau (1712-1788) munkái már a romantikát készítették elő az érzelmek erejének, az ember természetbe vetett hitének hirdetésével.
Az opera műfajára nagy hatást gyakorolt Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (1732-1799) a Sevillai borbély és a Figaró házassága című drámáival. A regény műfajában Prévost abbé (1697-1763): Manon Lescaut, Choderlos de Laclos (1741-1803): Veszedelmes viszonyok, Alain René Lesage (1668-1747): Gil Blas című művei jelentősek. A francia forradalomnak nem az irodalma, hanem eszméinek hatása volt meghatározó Európa-szerte.
|