1789. július 14-én a Bastille lerombolása és az asztalosok Saint-Antoine külvárosi felkelése volt a forradalom kitörési mozzanata. 1793 és 1794 között a radikális párizsi kommün irányította Franciaországot, ebben az időszakban válnak a kivégzések mindennapossá a francia fővárosban. I. Napóleon elképzelése az volt, hogy Párizsnak kell a legszebb városnak lenni, ami csak lehet. Idejében Párizs radikális változásokon esett át, új utak, hidak, rakpartok, teljes városrészek, vágóhidak, templomok, főútvonalak épültek, elkészült az Arc de Triomphe, mai helyére került az Obeliszk, sőt új vízhálózat is létrejött a városban, miután új csatornák, víztározók és közkutak létesültek Párizs szerte. A Bourbon-restauráció idején a városban kiépült a Saint-Germaine arisztokrata negyed is. 1860-ban a város utoljára növelte jelentősen a területét, amint 11 kommunát (Auteuil, Passy, Les Batignolles, Montmartre, La Chapelle, La Villette, Belleville, Charonne, Bercy, Vaugirard, Grenelle) csatoltak hozzá, és így húsz kerülete lett Párizsnak. 1870-ben, a porosz-francia háborút lezáró békét Párizsban kötötték meg, és kikiáltották a második köztársaságot. 1871-ben a párizsi kommün felkelt a poroszbarát vezetés ellen, ám a felkelést leverték. A későbbiekben Párizs több világkiállítás székhelye is volt. Ezek tiszteletére épült 1889-ben az Eiffel-torony, 1900-ben pedig a párizsi metró, amikor is a metropolisz a Nyári Olimpia színhelye volt. 1910-ben azonban óriási árvíz pusztított végig a városban.

 Az I. világháborút lezáró békerendszert több Párizs környéki helyen kötötték meg. 1940 és 1944 között Párizs német megszállás alatt volt, míg a szövetséges csapatok érkezésének hírére 1944. augusztus 19-én lázadás nem kezdődött a városban. Dietrich von Choltitz generális, a párizsi helyőrség parancsnoka, 1944. augusztus 25-én kapitulált megtagadva a város teljes lerombolásáról szóló parancsot. 1968. májusában a párizsi fiatalok kezdtek elsőként a lázongásba a Quartier Latin területén. 1976-ban engedett elsőként a francia állam kisebb fokú függetlenséget Párizsnak, ahol az első polgármester Jacques Chirac lett. Helyére 1995-ben Jean Tiberi, majd 2001-ben Bertrand Delanoë került, aki radikálisabb politikájával felvette a harcot a városi autósok ellen is a tömegközlekedést támogatva.