Jean-Baptiste Grenouille a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége, aki az illatok géniuszaként írta be magát korának történetébe. A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, mint hogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenállhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg.

A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben lehetetlen eldönteni: a mű a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd-e, vagy dermesztő horror. Egy biztos, a különös hangulatú regény ellenállhatatlan olvasmány, amelyet lefordítottak 40 nyelvre, és amely eddig csaknem 20 millió példányban kelt el.

Nici véleménye: Úgy olvastam, hogy már láttam a filmet - igaz nem a közel múltban -, mégis elképesztően tetszett. Sokkal lassabb a cselekmény folyása, mint ami a mostani könyveknél megszokott, de nekem ez nem okozott gondot. :) A filmmel ellentétben a könyv teljesen annak van alávetve, hogy Grenouille-nek nincs saját szaga, és mindent emiatt tesz. A filmben felhozzák ugyan, de mégsem tudják úgy visszaadni, ahogy a könyvben szerepel. Grenouille egyszerűen zseniális, a memóriája, a saját szag iránti vágyakozása és az ezért megtett út teszi azzá, akivé válik. Az emberektől sosem kapott semmilyen szeretetett, mivel féltek tőle. Nem tudták, hogy miért, de hátborzongatónak tartották. Ennek legfőbb oka volt az, hogy nem volt szaga, aminek következtében teljesen láthatatlan volt az emberek számára. A Parfümöt is azért alkotta meg, hogy az emberek szeressék, de túl későn jött rá, hogy nem tud mit kezdeni a szeretetükkel: ő utálja az embereket, és úgy a legjobb, ha ők is utálják őt...