Röviddel azután, hogy Párizs megmenekült Attilától, újabb fenyegetéssel kellett szembenéznie: 464-ben I. Childeric, egy frank törzs királyának uralma alá került. Ebben az időben Párizs egy tipikus, és meglehetősen népes középkori városnak számított, de 585-ben egy katasztrofális tűzvész jelentősen megviselte. A Karoling királyok birodalmuk központját Párizsból Aachenbe tették át, és Párizst "elhanyagolták", így Párizs sokat szenvedett viking fosztogatók támadásaitól. A Karoling királyok gyengesége végül a püspökök uralmához vezetett.

885-ben Párizst komoly támadás érte: norvég vikingek 700 hajóval, és 30 ezer emberrel támadták a várost, de a 10 hónapos ostrom ellenére nem tudták elfoglalni, többek között Erős Róbert Anjou gróf, és fia, Odo, Párizs grófja segítségének köszönhetően. 987-ben Odo unokaöccsét, Charles Hugh-t Franciaország királyává választották, aki Párizst Franciaország fővárosává tette.

A frankokról...

Vallásukat tekintve ariánus keresztények voltak, ám ez a keresztény egyház számára egyenlő volt az eretnekséggel. Klodvig (482-511), egy frank törzsfő ki is rabolta az egyházat, ám később megkeresztelkedett, hiszen maga is ráébredt, hogy a népet csak úgy lehet irányítani, ha alkalmazkodni tud a népszerű dolgokhoz, így például a valláshoz.
Martell Károly Poitiers melletti győzelmével megállította az arab előrenyomulást, ezzel megmentve a keresztény Európát az iszlám térhódításától. Fia, Kis Pippin Róma püspökének (Pápa) jóváhagyásával megszerezte a királyi koronát (751). Fiát, Nagy Károly már 800-ban pápává koronázták. Ekkor került át a központ Aachenbe.

A vikingekről...

Az angolszászok szerint a vikingek "pogányok", "dánok" vagy "északiak" voltak, magát a viking szót ritkán használták a nem skandináv források (még akkor is, ha néhány kutató úgy vélte, hogy a szó a szász "wic"-ből származik, melynek jelentése katonai táborhely). A frank források "nordmanni"-ként hivatkoznak rájuk (északiak vagy normannok), míg a germán krónikások "ascomanni"-nak (kőrisemberek) nevezik őket, talán azért, mert azt hitték, hogy hajóikat kőrisfából készítették, pedig a legtöbb tölgyfából épült. Spanyol muszlim (mór) forrásokban "al-Madjus" (pogány varázslók) néven szerepelnek, a szláv iratokban "rus" a nevük (talán Svédország finn nevéből - "Rotsi"), a bizánciak "rhos"-nak (a görög "vörös" szóból, utalva pirosas arcszínükre) vagy "varangoi"-nak (talán az ősnorvég "var" - fogadalom - szóból, egy olyan csapatot jellemezve ezzel, akik hűséget fogadtak egymásnak) hívták őket. Csak az írek, akik "lochlannach"-nak (északiak) vagy "gaill"-nek (idegenek vagy külhoniak) nevezték őket, próbálták megkülönböztetni a norvégokat ("finn-gaill", fehér idegenek) a dánoktól ("dubh-gaill", fekete idegenek). Más nemzetek krónikásai hajlamosak voltak a "dánok", "norvégok", sőt, még a "svédek" jelzőket is egyként használni rájuk. Például Brémai Ádám 1075-ben a dánokról és a svédekről beszél, "akiket mi északiaknak vagy skandinávoknak nevezünk" és leírja azt is, hogy "a dánokat és a svédeket és más egyéb, Dánián túli népeket (azaz a norvégokat) skandinávoknak nevezik". Ezért amikor az Angolszász Krónika többször is "dene"-nek vagy "dani"-nak nevezi őket, ez nem azt jelenti, hogy a vikingek szükségszerűen kizárólag Dániából származtak.

Viking hajó